Egy napsütéses munkanapon sétáltam az utcán, haladtam a munkahelyem felé, a szokottnál lassabban, jól esett egy picit sütkérezni a napfényben. A sarkon, szemben velem, felbukkant két rendőr. Irodista szerelésben voltam - egyébként sem vagyok gyanús jelenség - nem feltételeztem, hogy igazoltatni fognak. Ez volt aznap az első tévedésem, amit még sok másik is követett. Az irataimat rendben találták, visszaadták, majd érkezett a kérdés, hogy van-e nálam szúró vagy vágó eszköz, esetleg lőfegyver. A válasz hallatán közölték, hogy fokozott ellenőrzést tartanak és emiatt át kell vizsgálniuk a cuccaimat. Valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy ugrott a Concord késem, de akkor még bíztam benne, hogy valahogy kidumálom magam a szituból. Kivettem a pénztárcám, a telefonom, és a kulcsom, a többit a rendőrökre bíztam, átadtam a táskám. A csomag rágón kívül csak a kés maradt benne. Az egyik rendőr forgatta nézegette.
- Ezt el kell, hogy vegyem. – Jelentette ki egészen kategorikusan, mintegy megpecsételve a sorsát. Nem tetszett, hogy ennyire határozott. Durva mínuszból indultam.
- Biztos, hogy ez feltétlenül szükséges? Csak nyolc centiméter pengehosszúságú. - Bíztam abban, talán el tudom bizonytalanítani.
- Hölgyem, ez egy rugóskés, és mint ilyen a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök közé tartozik. – Persze kente vágta a jogszabályt, hozzá még udvarias is és kedves is volt.
Szerettem azt a kést, elhatároztam, hogy harcolok érte utolsó vérig. Cuki kölyök mosómedve pofát vágtam, ecseteltem, hogy a kés a munkámhoz kell, nem beszélve a szalonnasütésről. Meséltem, hogy a Zrínyin végeztem, úgyhogy ha másképp alakult volna az életem, talán nagyon távolról kollégák is lehetnénk, tehát végül is olyan hatvan százalékban jogszerűen van nálam, az pedig inkább igen, mint nem. Poénra vette, de ezen kívül eredményt nem tudtam elérni.
- Nézzen szét! Ez itt Mordor. Nem is olyan régen tele volt a sajtó azzal, hogy errefelé szamuráj karddal aprították egymást. Mi ehhez képest az én kis nyolc centis késem, ami a táskám alján lapult? – Nem adtam fel.
- Ha szamuráj kardot találunk valakinél, azt is elvesszük. – Folytatta szakszerűen. – Közterületen vagyunk a szabály az szabály.
- Mivel fogok vezetéket blankolni? – Elhangzott az utolsó reményvesztett próbálkozás a részemről.
- Ezzel biztosan nem. – Zárta rövidre a rendőr a vitát.
Vesztettem, és nem csak szócsatát. Buktam a kés árát, a bírság összegét, és az új kés sem volt olcsó.
