Létezik olyan nő, akinek nem az a célja, hogy feltétlenül komoly kapcsolatot alakítson ki, szimplán beéri azzal, ha jól érzitek magukat együtt, tart a dolog ameddig tart, addig viszont kötöttségek és féltékenység nélkül zajlik? Nem fontolgat házasságot a második randi után, nem akar azonnal gyereket, azzal a feltétellel, hogy felépüljön az új közös ház, mire megszületik. Nem követel vélt vagy valós ünnepeken virágesőt, csokit, pezsgőt, pazar esküvőt, és mindenféle egyéb mást, amit a hosszú kívánságlistájára írt. Akinek nem kell pénzt adni, mert megkeresi maga. Nem utazik a házadra, kocsidra, mert szereti a függetlenséget, és boldog attól, hogy képes olyan életkörülményeket teremteni magának, amelyekre szüksége van. Ha akar, felöltözik csinosan, hogy elkápráztasson, ha nem, kirángat a szekrényéből pár kényelmes darabot és nem megy fodrászhoz, csak feltűzi a haját egy rafinált kontyba. Ha ahhoz van hangulata felpattan a motorjára, és megy, ameddig a szeme ellát, és te eldöntheted, vele tartasz, vagy sem. Esténként megisztok egy sört, utána olyan pornót vág le, hogy az kenterbe veri az összes interneten fellelhető vackot, jobb, mint bármi más, amire eddig rátaláltál guglival. Nem várja el, hogy kivedd a részed a háztartási munkából, ha neked az nem pálya, mert pontosan tudja, hogy ami neki öt perces rutin, azért téged fél napig kellene kérlelni, hogy utána jól-rosszul megcsináld. Fel tudja rakni a karnist, képes kicserélni egy izzót, nem várja meg, amíg te rászánod magad. Hagyja, hogy tedd a dolgod, ő is teszi a magáét, nem nyaggat óránként telefonon az aktuális érzelmi állapotának részletes kifejtésével. Jót tudtok beszélgetni anélkül, hogy a téma az aznap felmerült problémáinak kronológiai sorrendben való megoldásából állna. Olyan vitapartner, akit meg lehet győzni, ha épp igazad van, nem az utolsó szó jogáért folytatott küzdelembe fullad bele a társalgás. Menedzseli a saját életét, rád nem ezért van szüksége. Társként, egyenrangú félként kezel, nem hódol be neked, és nem is uralkodik rajtad. Nem láncol magához, cserébe csak annyit vár el, hogy te is meghagyd a szabadságát.
Bizonyára létezik, sokfélék vagyunk, a világ színes, többek közt ettől is szép, de vajon találna párt egy ilyen nő? Van igazság a közbeszédben keringő sztereotípiákban? Valóban sok nő keres magának pióca üzemmódban társat? Tényleg sok férfi tartja vagány dolognak azt, ha egy nő motorozik, vagy imponáló, ha halálos sérülések nélkül tud üzemeltetni egy fúrógépet, és néha él is ezzel a lehetőséggel?
Létezik olyan férfi, aki magabiztos, de nem lekezelő, aki értékeli, hogy igazi nő vagy, de nem várja el, hogy mindig tökéletes legyél, akivel lehet romantikusan naplementébe bámulni, de hamar beveszi a kanyart, és stílust vált, ha arról van szó, meg kell védenie téged? Aki sármos, és udvarias, és nem csak az első randin. Gáláns, nagyvonalú, mégis racionális döntéseket hoz, szereti a pénzt, de nem szórja. Aki munkája mellett is törődik veled, figyelmes, de nem tolakodó, mindig készül egy-egy apró meglepetéssel, olyannal, amiről tudja, örömet szerez neked. Bármikor hajlandó blőd romantikus vígjátékot nézni veled, és eladja a fegyver gyűjteményéből legalább a nehéztüzérségi darabokat, hogy ne érezd magad kellemetlenül a házában. Szívesen megy veled kiállításra, és nem azért, hogy feltérképezze, hol vannak a biztonságtechnikai berendezések. Tiszteletben tartja, ha vegetáriánus vagy, de nem esik kétségbe, ha neki kell levágni egy disznót. Ha nekilát főzni, még Gordon Ramsay sem talál kivetni valót a végeredményben. Figyelmes szerető és odaadó társ, aki ha túl sovány vagy, manöken alkatúnak, ha van rajtad némi felesleg, görög istennőnek tart. Mértékkel fogyasztja az alkoholt, megkímél attól az élménytől, hogy talicskában kelljen hazatolnod a kocsmából. A hobbija a defenzív vezetés, nem tart kéretlen KRESZ oktatást, anyai ágon rögtönzött családfakutatással, az előtte ügyetlenkedő sofőrnek. Nem veri orrba a pofátlan macskádat, hogyha az kitúrja a fotelból, nem harcol a távirányítóért, az, hogy végül mit néztek vagy hallgattok, megbeszélés tárgya.
Létezik manapság olyan női elvárás, miszerint egy férfinak romantikus macsónak kell lennie? Van létjogosultságuk akár részben a fenti sztereotípiáknak? Kell-e egyáltlán bármilyen elvárást támasztanunk egy párkapcsolatban, vagy elég, ha mindkét fél önmagát adja, nyitott, és toleráns?
