A társaságból többen még egy kocsmában alapoznak, amikor az élvonal már célba ért az aznapra megálmodott szórakozóhelyen. Koktél a kézben, mosoly az arcon. Az utcán alig van forgalom, mindenki tempósan halad, hamar odaérek. A sofőr otromba módon bespurizva. Benne van a ritmus, visít az industiral techno, a tenyerével dobol a kormányon. A kocsiból nézem, ahogy egy harmincas junkie a falnak támaszkodva bóbiskol a járdán, két haverja nem sokkal arrébb mászik be egy bontásra ítélt házba, hogy az esti patront eltolják. Az út szélén, a telefonfülkében szex.
A hely rendben, a zene jó, a hangosításba sem tudok belekötni, az átlagéletkor húsz év. Jókedvűek, csinosak, fiatalok, néhányan olyan állapotban vannak, hogy a saját anyjuk sem ismerne rájuk. Jobb így, ha rájuk ismerne befalcolna. A retyóban osztják a dizájner bogyót, kapkodják befelé, mint a cukrot. Készül a selfie. A legjobb képek azonnal landolnak a közösségi média valamelyik bugyrában.
Sör, dumcsi a haverokkal. Jól érzem magam, de nem jön az "ereszd el a hajam" érzésvilág. Várok. Semmi kirobbanó jókedv. Megyek tovább.
Házibuli. A házigazda atom szar készen. Egyelőre csak részeg. Feláll az asztalra, verset fog mondani. Nem akarom hallani. "Megy a juhász a szamáron" biztosan ez jön, vagy valami hazafias, mindegy, jobb mintha énekelne vagy politizálna. Elbizonytalanodott. Megúsztuk. Saját költemény jön. Tévedtem, nem úsztuk meg. – Tél van, meg hó van, szívjunk be oszt jóvan! - Kemény, súlyos mondanivaló, tömör megfogalmazásban. Valaki szól neki, hogy itt a tavasz, arról is mondjon valamit. – Jön a tavasz, jön a nyár, minden jó csaj tangában flangál. Meghúznám az összeset, erről szólt e szösszenet. - Ősszel mi lesz? – Hullik a fáról a levél, de nem várok addig, haladéktalanul felszívom itt ezt a hosszú kövér csíkot baszdmeeeeeg! – Ez nem is rímel, szarul csinálod! – Szólt be neki a társaságból az egyik kritikusa már hatókörön kívülről, mert mire kifejtette a véleményét az ember végigment a tiz centis utcán. Reggel vízszintesben fekszik majd a tepsiben. – Gondoltam. Másodszor is tévedtem. Megúszta egy masszívabb fejfájással. Hiába a sok éves gyakorlat
.
- Tíz éve tervezgetem, hogy egyszer összegyűröm veled a lepedőt, mert nem nézel ki szarul amúgy. – Kapom az ívet az egyik becsípett havertól. Beosztom. Amúgy. Semmi baj, egy ilyen tökéleteshez közeli ajánlattétel után még legalább tíz évet várunk, hátha akkor egymásra rángat minket az unalom, vagy a magány. Ideje bulizni, a jobbak már matt talaj részegek, vagy szétcsapták magukat. Nem hoz lázba a cucc. Inkább a nyugi kell, kibontok még egy sört. Bámulok ki az ablakon az utcára. Egy fazon káromkodik, üvöltözik, a falhoz csapkodja az üres piásüveget, nem sokkal később két készenléti rendőr visszaédesgeti a valóságba. Mentőt hívnak hozzá.
Búcsúzkodás után úgy döntök, sétálok egyet, majd buszra szállok. A parkban fiatalok osztoznak egy mosolygós cigin. A hangulat jó, abban hiba nincs. Nem kéne. A fű nem az én világom. Az sem. A gyakorlatlan srác, aki egy fél téglával próbálja betörni egy kocsi szélvédőjét, nem maradéktalanul józan. Harmadikra sikerül. Talán hetvenkét órázik érte. Éjszakai BKV. Vörös hajú kiscsaj, cicanaciban irigylésre méltó alakkal akkora pupillákkal, amilyet legutóbb macskán láttam. Tippet nem merek leadni, mi sikerülhetett ennyire jól. Elégedettnek látszik. Villamosmegállóban kukára támaszkodva rókázik egy fiatal lány. Neki aznapra véget ért a party. Pocsékul néz ki, nem vagyok rá irigy. Hajléktalan figura legurítja a dekást, az első hajnali napsugár fényénél túrja a kukát a ház előtt. Tudja, mikor jár arra a kukásautó. Megelőzi.
Készítek egy kávét. Nincs értelme aludni, nemsokára indulnom kell. Nem vagyok álmos. Ébredeznek a szomszédok, a felettem lakó bekapcsolja az ős öreg mosógépet, ami egyszer biztosan átszakítja majd a födémet, amikor a padlóhoz veri magát, az alsó lakásban kakaón csapatják a zenét. Bekapcsolom én is, hogy elnyomjam a többi zajt, felteszem a fejhallgatót. Így pont jó. Csak visszafogottan esik jól a lazítás, semmi vadulás, már nem visz el a lendület a többiekkel, mint rég. Mások buliznak helyettem is. Röhögök magamon. Igen, öregszem.
