ANTIKULTI

Este bizonytalanul indulok útnak, mintha feltérképezetlen barlangban bolyonganék. Göröngyös a talaj a lábam alatt, nehéz terep. Lámpát gyújtok. A parányi fényforrás ad annyi erőt és biztonságot, hogy haladjak. Minden ismeretlen és új, egy érzés mégis azt súgja érdemes felfedeznem ezt a világot. Tele vagyok életkedvvel, kalandvággyal, ötletekkel, tervekkel merre és hogyan tovább.Elhatározom, hogy időt, energiát nem kímélve fáradtan, kimerülten is folytatom utam. Egyedül vagyok. Ide, a képzelet világába senki nem tarthat velem. Fekete árny suhan el mellettem. Félelmetes arcot ölt, gonoszul megijeszt, kétségek közt magamra hagy, elgondolkodtat, aztán hirtelen vicces alakot formálva megnevettet, magával hív,csalogat. Követem, amíg csak látom. Szűk járatokon mászom keresztül, szakadékok szélén, sziklafal mellett egyensúlyozom, sokszor lenyűgöző látvány tárul elém míg végül rátalálok a kijáratra. Néha eltévesztem a helyes utat. Nem bánom, hisz ez egy tét nélküli játék, egy csodás utazás. Értelme és célja maga az élmény, melyet nyújt. Nem terhelnek kötelezettségek, a végén nem vár jutalom, nem lesz kevesebb, ha megosztom másokkal, nem veszít értékéből, ha valaki értéktelennek találja. Az egész mesevilág egy pillanat alatt szertefoszlik a hajnali napfényben és egy újabb nap erejéig eltűnik a szemem elől.