ANTIKULTI

Kedves örök áhítattal, mély alázattal, soha alább nem hagyó lángoló lelkesedéssel szeretve tisztelt jogalkotónk! Visszafojthatatlan kitörő örömmel fogadtuk a hírt, hogy jogi szabályozás tárgyává vált a só étkezési célú felhasználása kis hazánkban. Mielőtt hosszú várakozásunk, hogy e széles társadalmi igényt kielégítő állami beavatkozás megszülessen már-már reményvesztettségbe torkollt volna, végre meghallgatásra talált hangunk, papírformát öltött a rendelkezés, hogy ezt a végtelen űrt szívünkben kitöltse. Meg kell, hogy említsem, ennél alkalmasabb időpont nem kínálkozhatott volna a passzus bevezetésére, hiszen só fronton kezdtek elharapózni a kihágások. A só mind gyakrabban, és súlyosabb esetekben kontrollálatlan viselkedésbe hajló duhajkodás, kicsapongás segédeszközévé vált. Egyre nagyobb számban köztudottan káros, zsíros, és egészségtelen ételek ízesítésére használták tömeges mennyiségben, éves szinten kilós tételben mérgezve vele szervezetüket. Egyesek- ez persze lehet, hogy csak városi legenda - még pálinkát is főztek belőle! A vén kecske is megnyalta olykor, tehát lássuk be végre: ez az állapot már tarthatatlan volt. Bölcs előrelátás, atyai gondoskodás, mértéktelen pártfogó szeretet kísérte a rendelkezés hatályba iktatását, mely mértékletességre kötelezi fiatal honpolgárainkat, nem engedve számukra az eltévelyedést só ügyben. A sótartók iskolai étkező asztalokról való száműzésével végre lehetetlenné vált, hogy hazánk befolyásolható, szüleiktől káros, túlzó, hedonista allűröket elsajátító, egészségtelen szokásaikat levetkőzni képtelen, rakoncátlan fiataljai eldöntsék, sótlan – e a menzán nekik felszolgált étel, vagy sem. Ez az a terület, melynek szabályozása elengedhetetlenül szükséges és megkerülhetetlenül fontos, ha az utánunk következő generáció iránti felelősségvállalás a kitűzött célunk. Nem hagyhatjuk, hogy utódaink vad, kicsapongó hajlamtól vezéreltetve rossz döntéseket hozzanak, károsan befolyásolják sejtjeik membránpotenciálját, ezzel kitéve szervezetüket mindenféle ozmotikus hatásnak, hidrolízisnek, zavart okozva a diffuzibilis ionkoncentrációban, depolarizációval stimulálva receptoraikat, katalizálva egyéb nehezen kimondható és leírható nevű folyamatot. Mi, – Cilike, a második énem és én – teljes egyetértésben bátorítjuk a jogalkotót, hogy ne csak nehezítse, testsúlykilogrammra vetítve határozza meg a személyenként fogyasztható maximális mennyiséget, azt ezt túllépőkre keményen, ellentmondást nem tűrve, a jog szigorával sújtson le, zéró toleranciával, kíméletlen kegyetlenséggel szankcionálja a túlzott só fogyasztást!