Egy haverom másfél órás kiselőadás keretében ecsetelte, miért tölt több estét, a swinger clubban, mint otthon. Végighallgattam őt, de nem jártam még ilyen műintézményben, elhamarkodott lett volna véleményt alkotnom róla. Brüno kalandjai jutottak eszembe. A filmben a swinger clubba tévedő főhőst egy erősen agresszív, túlfűtött szőke hölgy kerget egy korbáccsal „szopd le a csizmám sarkát te pöcs” felkiáltással.
Egy hosszú munkanap után végül rászántam magam a látogatásra. Bejelentkeztem, majd taxit hívtam. Ahogy bemondtam a címet, a taxis srác mosolyra húzta a száját. Nem én voltam az első, akit odavitt. A clubban egy feltűnően kedves alulöltözött hölgy vett a pártfogásába, kérdezte, hogy jártam-e már hasonló helyen, és mivel nemleges választ kapott, átöltözést - helyesebben vetkőzést - követően körbevezetett, röviden vázolta a szabályokat. Azt rögtön megállapítottam, hogy enni, inni és pancsolni biztosan fogok. Ittam egy pezsgőt a bárban, és a továbbiakban egyedül folytattam a terepszemlét. Pár ember volt csak bent, hétköznap késő este lévén nem volt zsúfolt a hely. Nem bulizni mentem, hanem bámészkodni, dumálni, ezért nem bántam, hogy nincsenek sokan. Először a fényviszonyokat próbáltam meg kibogozni. Néhány helyen rafinált megvilágítás volt, lilás - bordó diszkrét félhomály. A berendezés viszonylag egyszerű, a fekvő és ülő alkalmatosságok persze többségben voltak.
Az egyik helyiségben egy hintaszerű, láncon lógó bőrpánton pucsított egy csaj. Tele volt a szája, úgyhogy ő épp nem tudott interjút adni, rátolatott egy másik srácra is, szóval nem unatkozott. Az egyik fiú invitált, hogy szálljak be, de arra hivatkozva, hogy már úgysincs több szabad output, diszkréten visszautasítottam. Egy kicsivel arrébb egy hatalmas ágyon tömegjelenet. Úgy össze voltak gabalyodva, mint a cirmos fonal a nagymami varródobozában. Kezek, lábak, csöcsök, pöcsök szerteszét. Az egyik mókust mintha láttam volna egy televíziós vitaműsorban, úgy tudtam konzervatív. Hova járna, ha liberális lenne?
A jakuzziban hárman ücsörögtek, egy negyvenes nő, és egy harmincas pár. Jókedvűen, picit spiccesen beszélgettek. Szíves invitálásra csatlakoztam a társaságukhoz. Látták, hogy elsőbálos vagyok, nem is csináltam titkot belőle, meséltem, hogy a kíváncsiság hozott ide. Felvilágosítottak, hogy mindenki így kezdi. Van, aki már az első látogatás után visszavágyik, és van, aki rögtön olyan jól érzi magát, hogy haza sem akar menni többet. A harmincas pár heti-havi rendszerességgel múlatta ott az idejét. A srác elmesélte, hogy neki azt volt a legnehezebb feldolgozni, hogy a szeme láttára csinálja meg a feleségét egy rakás vadidegen férfi. A lány a szavába vágott, rögtön magyarázatot fűzött a történethez. Kiderült, hogy az ő ötlete volt a clublátogatás, tíz év házasság után egyszerű kalandvággyal indokolta. Egyedül bátortalan volt, ezért megdumálta a férjét is, hogy tartson vele, vigyázzon rá. Elmagyarázta neki, nem szabad, hogy bántsa az, hogy más férfiakkal üti el az időt, mert ha nem önző módon szereti, nyilván örülnie kell annak, ha a párját boldognak látja. Az elsőre kikezdhetetlennek tűnő érvelést a srác bekajálta nagy kanállal. Vigyorogva mesélte, hogy amikor esténként kihullik az ajtón már annyira felszarvazták, hogy a nagy agancs koronájától alig fér be a saját kocsijába, de nem bánja, mert feldobta a házasságukat, már majdnem leszoktak a szexről. A negyvenes nő azonnal helyeselt. Őt a férje bíztatta, hogy bátran járjon le a clubba.
A végül politizálásba hajló társalgást kajálás közben is folytattuk. Meséltek az ottani törzsgárdáról. Volt ott üzletasszony, aki meló után látogatta a clubot, csak azért, hogy kötetlenül beszélgessen, mert a pozíciójánál fogva ezt a munkahelyén nem tehette meg. Őt az anonimitás vonzotta a dologban, a szex másodlagos volt. Az egyik pár a társfüggőség kezelésére választotta ezt a szórakozást - kutyaharapást szőrével alapon - a pszichiáterük javaslatára. A legtöbb látogatónak nem kell különösebb indok, egy kellemesen eltöltött estére vágynak, könnyed szórakozásra, amiből akár szex is lehet. Abban mindenki egyetértett, hogy a lényeg az egyszerű kapcsolatteremtés. Azokat a kötelező köröket ki lehet hagyni, amiket a clubon kívüli ismerkedés során le kell futni, még akkor is, ha az ember futó kalandba bocsátkozik valakivel.
Összességében elmondhatom, hogy a hely kulturált volt, igényes. A társaság kedves, és az átlagosnál sokkal nyitottabb, toleránsabb emberekből állt, akikkel egy jót beszélgettünk. Számtalan oka lehet annak, hogy valaki ott köt ki, ez a világ sokkal színesebb, változatosabb, mint amilyennek képzeltem. Mindenki betartotta a protokollt, senki nem volt részeg, és nem viselkedett tolakodóan. Nem volt sértődés abból, hogy nemet mondtam. Nem szálltam be a buliba, nem kaptam el a fonalat, és nem érzem szükségét annak, hogy újra odamenjek. Ez nem az én műfajom.
Szeretitek? Kipróbálnátok? A lábatokat nem tennétek be soha? Esetleg elítélitek azokat, akik oda járnak?