ANTIKULTI

Miért írok blogot? Miért épp ma kezdem? Egyáltalán lesz, akit érdekelni fog a nyomorom? - kérdezem az egyetlen lénytől, akit még megtűrök a közelemben. A macskám nem válaszol. Hál’ Istennek, addig jó, amíg nem beszél hozzám.
Nos azért teszem, mert megsokasodtak a bosszantó, bántó jelenségek körülöttem. Nem, mintha akkora vérbeli szarkeverő volnék, hogy ez törvényszerű legyen, egyszerűen errefelé halad a világ. Biztos vagyok abban, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Egyelőre politikamentesen – úgy nagy általánosságban – megállapíthatom: Szorul a hurok a nyakunk körül. A privát szféránkba betolakodó jogalkotás, egyre inkább elszívja előlünk a levegőt? Talán a válság hozta ki mindenkiből az állatot? Nem kizárt.
Minden ellenkező értelmű KSH adat ellenére, olyan szegénység van az országban, hogy az uzsorások is egymástól kérnek kölcsön. Egész életemben született bürokratának vallottam magam, ma már a szakirányú végzettségem ellenére rettegek bemenni ügyet intézni egy hivatalba. A bankból rendszeresen ellenőriznek, nem adtam-e el, nem gyújtottam –e esetleg fel a hitelem fedezetéül szolgáló ingatlanomat. Nem hisznek nekem, eljönnek személyesen, fotóznak, pedig igyekszem minden hónapban pontosan törleszteni a részleteket. Olvasom a bűnözési statisztikákat - zéró tolerancia van érvényben a tolvajokkal szemben, objektív felelősség az autósoknak – igen használ. Kevesebb az elkövető, és a bűncselekmények közül is többet derítenek fel. Akkor kérdezem a legmélységesebb tisztelettel, hogy miért nem lehet úgy felszállni a négyes-hatosra, hogy az ember ne találkozzon minimum két elmebeteggel, három koldussal, és villamos kocsinként legalább két konkurens tolvajbandával? A csapból is az folyik, hogy idős emberek sérelmére követnek el brutális, erőszakos, bűncselekményeket minimális pénzösszegekért. Esélyük nincs, hogy megvédjék magukat, a legegyszerűbb sportfegyver engedélyért egy évet kell küzdeni, versenyre, sportorvoshoz járni, szabályszerűen tartani. Engedély nélkül pedig nem érdemes fegyvert szerezni, az elévülés akkor kezdődik, amikor az illető megszabadult tőle, és ha elkapják vele, hamar megoldódnak a lakhatási problémái a kétszer kettesben a felső ágyon. Akiben van kalandvágy, próbálja ki, hogy a Blahától elindul, és végigmegy a Népszínház utcán teljes hosszában. Ott megvehet mindent, amit, csak szeretne, főleg, ha érdekli a szajré, legyen az arany, vagy műszaki cikk. Áll a fű, spuri, a hamis Viagra raklapszámra. Lesz jelentkező a személyes irataira, és a pénztárcájára is, főleg, ha látszik rajta, hogy igyekszik vigyázni rá. Este nyolc után már csak a harci tapasztalatokkal rendelkezőknek javaslom a túrát, különben pár késszúrással gazdagabban landolnak a Péterfyben, ahonnan majd hosszas lamentálás után átküldik őket a Kistarcsai ügyeletre. Gyalog, taxival, négykézláb, akárhogy, oldják meg! Ott kéne leforgatni a következő Bear Grylls túlélő show évadot. A metróállomás kellős közepén a kezébe nyomnék egy millió forintot, és semmi más feladata nem lenne, csakhogy elérjen a reptérig, és hazajusson. Nem sikerülne neki. Sokan elmentek innen, London lett a legnagyobb Magyar falu. A legtöbb barátom már külföldön él. Aki itt maradt, fásult, nyúzott, kiégett, még próbálkozik, reménykedik, de már tervezgeti a lelépését.
Azért pont ma kezdem a blogot, mert szombat lévén, nem dolgoztam, ráértem híreket olvasni. Nem kellett volna. Kíváncsi vagyok, mások hogy gondolkodnak, a napi szinten az idegeimet borzoló problémákról. Lehet, hogy minden szuper, sőt, még ahhoz képest is folyamatosan egyre jobb körülöttünk az élet, egyszerűen én nem vagyok képes ezt látni? Velem van a baj, vagy a tükör görbe?
Várom a véleményeteket, a kritikai észrevételeiteket a jövőben minden egyes témához, ha építő jellegű nincs, jöhet a hülyeség, legalább röhögjünk egy jót az egészen.