Miért tilos füvezni? Utálom, Isten látja lelkem, a szagát nem bírom elviselni, de nem fér a fejembe, hogy lehet, és egyáltalán miért kell betiltani? Az egyik érv, hogy káros az egészségre. Ezen a ponton rögtön vitatnám a témát, mert számos esetben orvosi kísérletekkel igazolták az ellenkezőjét, sőt, van néhány betegség, aminek a gyógyítására, vagy a tünetei enyhítésére nincs is más alternatíva, semmi egyéb a büdös életben. Egy utolsó stádiumos rákos beteg esetében azt hiszem indokolatlan lenne preventív célzatra hivatkozni. Nem vagyok annak a híve, hogy mindenki kajak betépve csapassa egész nap, de legalább az orvosi célú alkalmazását engednék meg, hogy akinek szüksége van rá, szedje, szívja. Tudom, a Magyar leleményes nép, ha ezt valaki ma leírná jogszabályban, holnap a fél országnak krónikus hátfájása lenne, és már rohannának a körorvoshoz a receptért, egymást agyontaposva az ajtóban. Értem azt is, hogy kapudrognak tartják, ha valaki kipróbálja, nincs megállás a lejtőn, attól félnek, egy héttel később rákattan valami sokkal erősebbre. A fű tilos, és sok évet lehet ülni azért, ha valakit elkapnak egy spanglival a kezében, vagy irány az elvonó, ahol leszoktatják az egyébként szélsőséges mennyiség fogyasztása esetén is maximum pszichológiai függőséget okozó cuccról, közben megismerheti a többi anyagot, amit ha nem kerül be a függőség gyógyítására szakosodott intézménybe, soha ki sem próbált volna.
Ami nincs a tiltólistán, azt bárki szívhatja. Így bőven állnak rendelkezésünkre dizájner drogok. Az abban szereplő vegyülteteket azért nem tudják betiltani, mert ember legyen a talpán, aki képes azonosítani őket. Még az sem tudja, mi van bennük, és milyen arányban, aki árulja, az sem, aki összekotyvasztja. A toxikológia évekkel van lemaradva a dizájner drogok összetételét illetően a piaci szereplőkhöz képest. Ez a világ végéig így is fog maradni, mert az egyébként bárki által megvásárolható műtrágyából, lovaknak szánt vízhajtóból, majombajuszból, szárított zsiráfszarból kikevert vackok alapanyagainak tárháza végtelen. Mi a francot kell összelögybölni ahhoz, hogy aki benyomja, barnamedvének képzelje magát? Nem akarom tudni.
Egy taxis mesélte, hogy egyszer egy ilyen bekarcolt medve csávó beült hozzá a Hajógyárin. Brummogott egy keveset, és ahelyett, hogy a címet köpte volna, közölte a sofőrrel, hogy inkább anál partit tartana. A taxis helyesen cselekedett, én is kirugdostam volna a kocsiból. Azt mondják, a fű tompítja a reflexeket. Azzal a jelenséggel hamarabb meg tudnék barátkozni.
Az egyik ügyfelem kamasz kislányát füvezésen kapta a rendőr a parkban. Ültek körben, egymásnak adták a ganját, mindenki mosolygott, de pont a kislány kezében maradt a cucc, mire megérkezett a jard. Több cigire való adagot is találtak nála, bírósági ügy lesz belőle. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy mi értelme van kamasz gyerekeket és az egyébként addig teljesen átlagos polgári élet élő szüleiket megfélemlíteni, bűnözőként kezelni. Azóta az egész családot hazavágta az ideg, egy vagyonért ügyvédet fogadtak, nehogy az igazságszolgáltatás teljes szigorával lesújtson a kiscsajra, tönkretéve ezzel az egész életét. Mert az történne vele, ha a jogi egyetemen folytatott tanulmányai helyett, ami addig az esetig reális tervnek tűnt, a fiatalkorúak fegyintézetében üdülne. Pár gyógynövényszámba menő cigi miatt. Jogos a kérdés: Minek szívja, ha jogásznak készül? Egy tizenhét éves tapasztalatlan kislány, aki bulizott a haverjaival, át sem gondolta ezt az egészet, azért. Amikor az ember lánya partira indul, nem a Btk. –t lapozgatja. A jogalkotók felnőtt, végzett jogász ember létükre sem jönnek rá arra, hogy egy kicsit árnyaltabban kellene kezelni a kérdést, és nem csak a büntetési tétel kiosztásakor, hanem már eleve a tényállás megfogalmazása során.
A leghasznosabb az lenne, ha zárjegyet nyalnának a füves cigire. Mindenki jól járna. Az állam beszedné a jövedéki adót – mint ahogy teszi azt a sokkal károsabb cigaretta és alkohol esetében is – a füvesek meg mosolyogva kifizetnék, ahelyett, hogy megtöltik velük a börtönöket. Lehet, hogy egy éven belül nullázódna az államadósság, és fellendülne a mezőgazdaság is, nem beszélve arról, hogy ellenőrzött lenne a piac. Egy csapás, sok légy.
Apropó jövedéki adó: A NAV 2009 évben eltervezte, hogy úgynevezett adótudatossági kampányba fog, amelyben főleg az óvodásokat és az általános iskolásokat világosítaná fel arról, mi is az adó, miért kell befizetni a közterheket. A hivatal meg is indította volna a kampányt, ám időközben a kormányzat jelentősen visszavágta az adóhatóság működési költségeit, emiatt mesék, képregények elkészíttetésére nem maradt pénz. Ekkor döntöttek úgy az akkor még APEH sajtóosztályán, hogy maguk írnak gyermekeknek szóló történeteket, s kitalálták, megrajzolták a főhőst is, akit Adómanónak neveztek el.
Mivel véleményem szerint az adótudatosság kialakítása tinédzser korban kívánatos, átírtam a mesét. Egy picit drogliberalizációsra vettem a figurát, alkalmazkodva a korosztály igényeihez.
ADÓMANÓ ÉS A JÖVEDÉKI ADÓ
Ismét gyönyörű tavaszi nap virradt Manóföld lakóira, de ezt senki nem látta, mert a széthullott manók délben ébredeztek a tegnap esti ereszdelahajam party után.
Menő manó a polgármester a puccos verdájában tért magához. Arrébb tolta a még szendergő másnapos prostikat az anyósülésre, kidobálta az üres üvegeket a kocsiablakon, betárazott, és elindult, hogy utána nézzen, mi újság az ültetvényen. Nem sokkal később máris bosszúság érte, kifogyott az üzemanyag.
- Azt a teliberakott megveszekedett pettyes mocskos bugyborékos atyaúristen haragját! Nem tudok tankolni, le vagyok égve - konstatálta a polgármester, és hirtelen haragjában a levegőbe lőtt huszonhármat.
- Toljátok a kocsit vagy igen! – üvöltötte az alulmotivált, álmos manólányoknak.
Amíg az ültetvényre ért gondolkodott: a nap süt, a fű nő, jut mindenkinek, miért vagyunk olyan átkozottul beszakadtak? Mi a franc lehet még itt a probléma? Hamar feladta, tekert egy kövéret és elszundított. Estefelé haza indult, idő volt már tápolni és lazítani kicsit. Otthon Ratyimanó a párja már vacsorával várta.
- Vendégünk jött, mit gondolsz ki az? – kérdezte izgatottan.
- Talán az unokaöcsém? Kiengedték a sittről?
- Nem, tudod, ő huszonöt évet kapott, és még csak két hónapja van bent, korai lenne…
- Akkor az unokahúgod?
- Jaj, szívem, nem emlékszel? Tavaly túladagolásban meghalt.
- Ugye nem az anyád?
- Dehogy, ő még Üzbegisztánban van, a pornóforgatáson. Adómanó van itt, az öcséd.
- Király, végre, az a kis koszos gengszter egy valag zsugával tartozik.
Kaja után a jóllakott manók elvágódtak a fotelban, a gyerekeket, Minimanót, és Nanomanót a tévé elé ültették, ők pedig akkora spanglira gyújtottak, hogy egész este kitartott.
- Hogy megtollasodtál! Jó a séród, pöpec a rucid, import az órád, még a kocsidat is lemosattad, mi történt veled?- kérdezte a polgármester.
- Kománytisztviselő vagyok Manófalván, - dicsekedett a manó.
- Azt hogy csináltad öcsém, hiszen analfabéta vagy?!
- Ugyan már, ehhez nem kell agy, jövedéki adót szedünk a falusiaktól. Egész nap dolgoznak az ültetvényen, ha szívni akarnak, jattolnak, ha többet akarnak szívni, többet dolgoznak, még többet adóznak. Levesszük a sápot, aztán minden remek. Annyi a termés, hogy még a szomszéd faluval is kereskedünk.
- Akkor ti nagyon el vagytok eresztve, hogy ez nekem nem jutott eszembe!
Hogy Manóföld lakói hogyan reagáltak a másnap bevezetett jövedéki adó kötelezettség hallatán, illetve, hogy Menőmanó hogyan iktatta a büntető törvénykönyvbe az adóelkerülés tényállását, a következő meséből megtudható…
